Zobory István 1944. június 25-én született Budapesten. Általános- és középiskoláit Budapesten végezte. 1962-ben érettségizett a Madách Imre Gimnázium humán tagozatán. 1962 és 1967 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen tanult. 1967-ben közlekedésmérnöki oklevelet szerzett.
1967-ben állt munkába a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon és Gépgyárban, ahol a Hajtóműtervezési Osztályon tervezőmérnökként vasúti vontatójárművek erőátviteli berendezéseinek fejlesztésével foglalkozott, főként a hidrodinamikus erőátviteli rendszerek konstrukciója és üzemtani méretezése képezte feladatát. 1968-tól az Eötvös Lóránd Tudományegyetem esti tagozatán matematikai tanulmányokat folytattott. Hat éves tervezőmérnöki gyakorlat után felvételt nyert hazai ösztöndíjas aspirantúrára a BME Vasúti Járművek Tanszékére, aspiránsvezetője Dr.Horváth Károly tanszékvezető professzor volt. 1974-ben alkalmazott matematikusi diplomát szerezett az ELTE-n. Mint aspiráns, kutatómunkája a vasúti vontatójárművek sztochasztikus terhelési viszonyainak vizsgálatára irányult. 1976-ban műszaki doktori címet szerzett a "Vasúti vontatójárművek terhelési folyamatának vizsgálatára és a terhelésállapot-eloszlás alkalmazása hidrodinamikus hajtásrendszerek tervezésében" c. értekezése alapján.
1976-tól a BME Vasúti Járművek Tanszékére került előbb tudományos munkatársi, majd egyetemi adjunktusi beosztásban. Tanszéki oktatómunkáját kezdetben a Dízelmozdonyok c. tárgy előadásainak és az Altalános Géptan c. tárgy gyakorlatainak megtartása képezte. Kutatómunkája több irányban kiszélesedett, a járművek sztochasztikus terhelési viszonyainak kutatása mellett számos nemlineáris járműrendszerdinamikai, valamint hajtás- és fékrendszerekkel kapcsolatos ipari megbízásos kutatási feledat megoldásában vett részt. A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1981-ben szerezte meg "Vasúti vontatójárművek terhelési viszonyainak vizsgálata és a terhelésállapot-eloszlás alkalmazása hidrodinamikus hajtóművek tervezésében" c. értekezése alapján.
1983-ban nevezték ki egyetemi docenssé. 1985-től megbízást kapott a Közlekedésmérnöki Kar angol nyelvű képzésének kari felelősként való irányítására. 1986-ban tanszékvezetőnek nevezték ki a BME Vasúti Járművek Tanszékére. 1989- től a Közlekedésmérnöki Kar idegen nyelvű képzésért és nemzetközi kapcsolataiért felelős dékánhelyettesévé nevezték ki. 1990-ben a Közlekedésmérnöki Kar dékánjává választották. A dékáni megbízatást ezután két cikluson keresztül - 1991 és 1997 között - teljesítette. 1991 től a Közlekedésmérnöki Kar jelenlegi tantervének bevezetése óta ellátja a gépészmérnöki szak szakvezetői teendőit. 1993-ban szerezte meg a műszaki tudomány doktora fokozatot a "Vasúti Vontatójárművek Hajtásdinamikája" c. tézises összefoglaló munkájával. Ugyanezen évben pályázata alapján egyetemi tanári kinevezést kapott a BME Vasúti Járművek Tanszékére.
Eddigi 24-éves egyetemi pályafutása alatt számos tantárgy tananyagát dolgozta ki. Igy graduális képzésben a "Dízelmozdonyok", a "Mérnöki Fizika", a "Vasúti Járművek ", a "Vasúti Járművek Tervezése és Vizsgálata ", a "Közlekedéstan II.", a "Járműdinamika", a "Hajtástechnika", a "Vasúti Járműrendszerdinamika ", a "Gördülőkontaktusok", a "Dízelmotorok Szabályozása és Rendszertechnikája", az "Általános Géptan" és a "Vasúti Járművek Üzemeltetéselmélete " c. tantárgyakat, a szakmérnöki képzésben a "Matematika", a "Gépészeti Rendszertechnika", a "Vasúti Járművek Dinamikája" és a "Vasúti Járműdinamika és Kontroll" c. tantárgyakat, továbbá a doktorandusz képzésben a " Járműrendszerdinamika", az "Analitikus Módszerek a Rendszertechnikában ", a "Sztochasztikus Folyamatok a Rendszerdinamikában" és a " Járműkutatás - Esettanulmányok" c. többféléves tantárgyakat alakította ki és adja elő a mai napig is. Az angol nyelvű képzés B.Sc. kurzusán az "Engineering Physics", a "Rudiments of Transportation", a "Vehicle Dynamics" és a "Drive Technique" c. tárgyakat, az M.Sc. kurzuson pedig az "Engineering Sytem Theory" és a "Reliability Theory" c. tárgyakat alakította ki és adta-adja elő.
1967-től tagja a Közlekedéstudományi Egyesületnek, 1976-tól pedig a Gépipari Tudományos Egyesület Gördülőanyag Szakosztályában is dolgozik. 1989-től a GTE Gördülőanyag Szakosztály elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia Gépszerkezettani Bizottságának Tribológiai Albizottsága 1987-ben tagjává választotta, az MTA Gépszerkezettani Bizottsága 1993-ban, a Közlekedéstudományi Bizottsága pedig 1994-ben választotta tagjává. Az MTA Doktori Tanácsa (és előd szervezete a TMB) Építészeti-, Építési- és Közlekedési Szakbizottságának 1991-óta tmegszűnéséig tagja volt. A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) Gépészeti Szakbizottságának 1994-től tagja, 1998-tól pedig a MAB Műszaki Intézményi Szakbizottság társelnökének nevezték ki. 1994 óta alelnöke a PAMM Alkalmazott- és Kompjútermatematikai Egyetemközi Nemzetközi Hálózatnak. 1997-ben a MÁV Rt., a BKV Rt. és a Ganz-Hunslet Rt. által megalakított Vasúti Járműfejlesztési Tanács elnökévé nevezték ki.
Számos nemzetközi tudományos konferencia szervezésében vett részt, tudományos bizottsági tagként, titkárként vagy elnökként. 1988-óta szervezi a "Járműrendszerdinamika, Identifikáció és Anomáliák" c. kétévenként megrendezésre kerülő angol nyelvű nemzetközi konferencia sorozatot. 1989-től szervezőbizottsági tagként ill. a két utóbbinál pedig elnökként működott közre a "Nemzetközi Vasúti Forgóváz és Futómű Konferencia" c. háromévenként megrendezé sre kerülő három nyelvű nemzetközi konferencia szervezésében. Tudományos bizottsági tagként működött közre a "IV. International Conference on Contact Mechanics and Wear of Rail/Wheel Systems" Vancouveri világkonferencián, elnöke volt a Budapesten 1996-ban megtartott "2nd Mini Conference on Contact Mechanics and Wear of Rail/Wheel Systems" konferenciának, valamint az 1997-ben ugyancsak Budapesten megtartott "15th IAVSD Symposium of Vehicle Dynamics" világszimpóziumnak. Elnöke volt továbbá az 1998-ban megrendezett "4th International Conference on Railway Bogies and Running Gears" és a "6th Mini Conference on Vehicle System Dynamics, Identification and Anomalies" Budapesten megtartott nemzetközi tudományos konferenciáknak.
Az elmúlt 24 évben mintegy 30 ipari és minisztériumi kutatási-fejlesztési projekt témavezetője volt. Az utóbbi években tudományos munkáját a sztochasztikus járműrendszerdinamika (járműegységek, járműfüzérek, forgóvázak, hajtás- és fékrendszerek dinamikája és kontrollja), a vasúti "pálya-jármű" rendszer, a csúszó/gördülő kontaktusok súrlódásos erőátadási és kopási problémái valamint a sztochasztikus szimuláció-járműmegbízhatóság körében végzett. A legutóbbi időben a vasóti járművek és vonatok baleseti ütközésének dinamikai szimulációjával és crash analízissel foglalkozik. Eddig 117 tudományos munkát publikált, az ezekre kapott citációk száma 112.
1998-ban a BME Közlekedésmérnöki
Kar felterjesztése alapján az Oktatási Minisztérium Apáczai Csere János
díjban, 2000-ben pedig az MTA a MÁV Rt. által alapított Mikó Imre díjban
részesítette.
Budapest, 2001, január 7.